“Engedelmeskedjetek egymásnak, Krisztus félelmében… (A)mint az egyház engedelmeskedik Krisztusnak, úgy engedelmeskedjenek az asszonyok is a férjüknek mindenben. Férfiak! Úgy szeressétek feleségeteket, ahogyan Krisztus is szerette az egyházat, és önmagát adta érte… (A)ki szereti a feleségét az önmagát szereti” (Ef 5,21-28).
A házassági kapcsolat erejét és szentségét tükrözik ezek a mondatok az Efézusiakhoz írt levélben.
A keresztyén házasság mássága abból következik, hogy a hívő férj és feleség az Úr Jézussal való kapcsolatukból is az „asztalhoz” hozzák mindazt, ami a frigyüket széppé, tartóssá és hasznossá teszi. Megváltottságuk élménye, életük tisztasága, hivatástudatuk, a gyülekezeti közösségbe tartozásuknak és a Szentléleknek ereje, mindezek a frigy tartósságát megsokszorozó áldások. Mivel még ennyi jót is kikezdhet a vigyázatlanság és tönkretesz a bűn, a teherviseléséhez, a megbocsájtás és a bizalom gyakorlásához, a szeretetben való növekedéshez naponta erőt vehetnek az Úrtól.
A reformátorok nem tartották „szentségnek” (sákramentumnak = üdvrendhez tartozónak) a házasságot. Így történhetett meg, hogy – különösen is a Felvilágosodás korától uralkodóvá vált nézet szerint – a házasság inkább egy világi jellegű szerződésnek számít, ami fölött az állam „őrködik”. Az államhatalom alkalmatlanságán kár bosszankodnunk. Helyesebb lenne újra tanulnunk azt, amit a keresztyénség tizenhat évszázadon át vallott és tanított: a házasság szentsége a házasságban tükröződik, amint a házasfelek egymásnak szolgálva élnek.
Mi ez a „szentség”? Házastársam szolgálata a Jézus Krisztus szeretetén nevelt ragaszkodással, áldozatvállalással és szíves készséggel, és házassági kapcsolatunknak az Isten törvényét és céljait tükröző megélése. Érthető a reformátorok véleménye is, miszerint egy férfi és nő frigye (még ha hívők is) másféle súllyal bír, mint a protestáns Reformáció nagy igazságai (a „sola”-k). Viszont, Pál apostol azt tanítja, hogy éppen a hívő házasságban világlik ki legérthetőbben és egzisztenciális élményként is Jézus Krisztus szeretetének és az Egyház felbonthatatlanságának (egységének) titka.
A kérdésre, hogy „Hány sákramentumban hisznek a baptisták?” ezután is az lesz a válasz, hogy kettőben. Urunk rendelkezése szerint gyakoroljuk a hitvalló bemerítést és az úrvacsorát. A házasság? Igyekezzünk „szentül követni” Istennek a házassággal kapcsolatos rendelkezéseit is!
Imádkozzunk az ifjú házasokért és a keresztyén házasságokért!
A házassági kapcsolat erejét és szentségét tükrözik ezek a mondatok az Efézusiakhoz írt levélben.
A keresztyén házasság mássága abból következik, hogy a hívő férj és feleség az Úr Jézussal való kapcsolatukból is az „asztalhoz” hozzák mindazt, ami a frigyüket széppé, tartóssá és hasznossá teszi. Megváltottságuk élménye, életük tisztasága, hivatástudatuk, a gyülekezeti közösségbe tartozásuknak és a Szentléleknek ereje, mindezek a frigy tartósságát megsokszorozó áldások. Mivel még ennyi jót is kikezdhet a vigyázatlanság és tönkretesz a bűn, a teherviseléséhez, a megbocsájtás és a bizalom gyakorlásához, a szeretetben való növekedéshez naponta erőt vehetnek az Úrtól.
A reformátorok nem tartották „szentségnek” (sákramentumnak = üdvrendhez tartozónak) a házasságot. Így történhetett meg, hogy – különösen is a Felvilágosodás korától uralkodóvá vált nézet szerint – a házasság inkább egy világi jellegű szerződésnek számít, ami fölött az állam „őrködik”. Az államhatalom alkalmatlanságán kár bosszankodnunk. Helyesebb lenne újra tanulnunk azt, amit a keresztyénség tizenhat évszázadon át vallott és tanított: a házasság szentsége a házasságban tükröződik, amint a házasfelek egymásnak szolgálva élnek.
Mi ez a „szentség”? Házastársam szolgálata a Jézus Krisztus szeretetén nevelt ragaszkodással, áldozatvállalással és szíves készséggel, és házassági kapcsolatunknak az Isten törvényét és céljait tükröző megélése. Érthető a reformátorok véleménye is, miszerint egy férfi és nő frigye (még ha hívők is) másféle súllyal bír, mint a protestáns Reformáció nagy igazságai (a „sola”-k). Viszont, Pál apostol azt tanítja, hogy éppen a hívő házasságban világlik ki legérthetőbben és egzisztenciális élményként is Jézus Krisztus szeretetének és az Egyház felbonthatatlanságának (egységének) titka.
A kérdésre, hogy „Hány sákramentumban hisznek a baptisták?” ezután is az lesz a válasz, hogy kettőben. Urunk rendelkezése szerint gyakoroljuk a hitvalló bemerítést és az úrvacsorát. A házasság? Igyekezzünk „szentül követni” Istennek a házassággal kapcsolatos rendelkezéseit is!
Imádkozzunk az ifjú házasokért és a keresztyén házasságokért!